2014.
Sötét van, a levegő párás, a fiúk pedig alig kapnak miatta – na meg a futás miatt - levegőt. Egy téglafalas háztömb mellett próbáltak elbújni, de a legidősebb a négyük közül érezte, hogy a zsarukat nem lesz olyan könnyű megtéveszteni, ezért halkan szólt a többieknek is. A nála fiatalabbak egyetértően bólintottak egyet határozottan, majd lassan, gyanútlanul kisétáltak a sarokból. Épp mintha csak egy egyszerű baráti társaság éppen sörözni indult volna – csak normálisan. A legfiatalabb közülük rámászott legjobb barátja hátára és úgy ökörködtek, amikor is csapatuk virág fiúja le nem vette róla baseball sapkáját.
- Hoseok! Add vissza! – hadonászott még mindig barátja hátán a sapka tulajdonosa.
- Az Isten áldjon meg, Hojoon, ne kapálózz már! Egyenesen akarok menni, és amúgy is hyung csak jót akar. Nem lenne kellemes, ha felismernének minket – szólt rá az alatta szenvedő Gunhee.
- Ez így van, csak jót akarok. Meg hülyén nézel ki sapka nélkül, és a kinézeted egy kicsit lenyugtat – vigyorgott ördögien Hoseok. – Hyunwoo, most merre megyünk? – érdeklődött a szépfiú a legidősebbtől, így is meggátolva a kis makit, aki már nyitotta volna a száját a visszavágásra.
- Elmegyünk egy régi ismerősömhöz – jutott döntésre a vezetőként kijelölt srác, majd felhúzta fejére fekete pulcsijának kapucniját.
Ez az első alkalom, hogy lebuktak, sose történt még ilyen ezelőtt, ezért fogalmuk sem volt róla mit kéne tenniük. Bár tudták, hogy Hyunwoo bármikor kész tervvel állhat eléjük, ezért tudtak olyan nyugodtan végigsétálni az utcákon. A fakabátok pedig pont ennek a nyugalomnak köszönhetően nem vettek különösebb tudomást a négy fiúról.
Éjjel volt már, ahogy a csillogó Seoult járták. Augusztus volt, bár fáztak, éhesek voltak és egyre jobban fáradtak, ahogy Kwangjin-kuból átsétáltak Kangdong-kuba. Egy egész napuk ráment arra, hogy elérjék a kerület szélét, odaérjenek, ahol a Han folyó fekszik már időtlen idők óta. Végignéztek a sugárzóan színes és hosszú Gwangjin hídon, ami átkötötte a két részt. A három fiú a vezetőjükre nézett, aki a kompok felé billentett fejével, miszerint az biztonságosabb mód lesz az átkelésre.
